Az AI segíthet elkerülni a klímát melegítő „égi graffitit”?
Az égre rajzolt fehér csíkok nemcsak látványosak: a kutatások szerint érdemben hozzájárulnak a felmelegedéshez. A brit kormány, a Google, a Met Office, a légiforgalmi irányítást végző NATS és egyetemi partnerek most egy 30 hónapos, Operation Blue Skies névre keresztelt programban tesztelik, hogy mesterséges intelligenciával előre jelezhető-e, hol alakulnak ki leginkább melegítő felhők – és a gépek el is kerülhetik-e ezeket a zónákat.
A próba az Észak-Atlanti légi folyosó keleti felén, a Shanwick Oceanic légtérben zajlik, amely a becslések szerint a globális kondenzcsík-melegedés mintegy 5%-áért felel.
Miért gond a kondenzcsík?
A kondenzcsíkok akkor keletkeznek, amikor a repülőgépek hajtóműveinek forró kipufogógázai a nagy magasságban a hideg levegővel találkozik, és jégkristályok képződnek. Sok csík gyorsan eloszlik, de különösen hideg és nedves körülmények között tartós felhőzetté terülhetnek szét, amely visszatartja a Földről kisugárzódó hőt.
Paul Hodgson, a Google műszaki vezetője – akinek ötéves gyermeke „égi graffitinek” hívja a fehér csíkokat – úgy véli, hogy a kondenzcsíkok a légi közlekedés okozta felmelegedés akár harmadáért is felelősek lehetnek. Hozzátette, a pontos arány bizonytalan, de a tudományos közösség abban biztos, hogy a probléma jelentős.
Hogyan működik a kísérlet?
Az ötlet egyszerű: ha előre jelezhetők azok a légköri rétegek, ahol nagy eséllyel kondenzcsík képződne, a gépek ezeket elkerülhetik. A Google műholdfelvételeket és repülési adatokat elemez, hogy feltérképezze, korábban hol keletkeztek csíkok, majd ezt időjárási modellekkel kombinálja, hogy előrejelzést adjon az új kialakulási zónákról.
Az információ a NATS-hoz kerül, ahol az irányítók a pilótákat arra kérhetik, hogy módosítsák a repülési szintet – jellemzően körülbelül 2 000 láb eltéréssel. Ilyen apró változtatások ma is rutinszerűek a turbulencia vagy rossz idő elkerülésére, így az utasok nagy valószínűséggel észre sem veszik. Ian Jopson, a NATS fenntarthatósági igazgatója szerint ez „szinte teljesen a megszokott eljárásokkal” zajlik majd az Atlanti-óceán felett.
A tesztek a forgalom szempontjából csendesebb időszakokban, a 2026–27-es és a 2027–28-as telek kijelölt estéin és éjszakáin futnak. A vizsgált időszakokban várhatóan mintegy 10 ezer járat halad át a légtéren, de csak kis részüknek kell ténylegesen módosítania a magasságát a kondenzcsíkok elkerüléséhez.
A program finanszírozásához a brit közlekedési minisztérium 2,65 millió fonttal járul hozzá, míg a Google nagyjából 1,4 millió font értékben biztosít MI-kutatást, mérnöki munkát és számítási kapacitást.
Nettó klímahaszon?
Keir Mather légiközlekedési miniszter szerint „apró pályamódosítások” is tisztábbá tehetik a repülést, és a kezdeményezés világelsőnek számít, amelyben a brit leleményesség mutat utat.
Felmerül ugyanakkor a kérdés: ha a gépek a kondenzcsíkok elkerüléséhez több üzemanyagot égetnek el, nem nullázza ez a hasznot? Hodgson szerint a korábbi kísérletek azt mutatják, hogy a plusz üzemanyag-felhasználás miatti CO2-terhelés <1%, miközben a kondenzcsíkok melegítő hatásának elkerülése ennél jóval nagyobb éghajlati haszonnal jár. Az Operation Blue Skies modellezése szerint egy teljes eltérés a Shanwick-övezetben járatonként nagyjából 100 kg extra üzemanyagot igényelne az érintett gépeknél.
Légitársasági szinten korábban elérték, hogy a kondenzcsíkok kialakulása vagy melegítő hatása 60–70%-kal csökkenjen. A mostani program eredményeit tudományos folyóiratokban tervezik közzétenni, nyitva hagyva azokat a szakmai ellenőrzés számára.
Tágabb összefüggés
A projekt egy időben indul azzal, hogy a kormány támogatja a brit repülőterek bővítését – ami felveti a kérdést, mennyire képesek a technológiai megoldások ellensúlyozni a növekvő légi forgalom környezeti hatásait. Közben a nagy technológiai cégek – köztük a Google – világszerte új, energiaéhes adatközpontokat építenek az MI-hez, ami miatt a környezetvédők további kibocsátásoktól tartanak.



